Magyar-román két jóbarát!

Csak akkor kell vigyázni, ha két román és egy magyar van...:)

És ime...Bob!

A társa viszont nem Bobek, hanem Laczházi.

Oinacu

A bolgár-román határtól öt kilométerre, tudjátok, ahol Ionas "Bob" nevű szatócsboltja üzemel.

Str. Corentului

Egy újabb cigánypalota Bukarest déli végein

Művelt nép, könyv kiadó

Szabadság

Áhitat

A gyertyák csonkig

Mégpedig itt a holtakért, de errefelé az élőkért is gyújtanak gyertyát.

Torony, magasan

Ha jól emlékszünk, ez Jilavában volt.

Az igéret földje

Megigérték, hogy átmehetünk, de mégsem.

Bukarest Laczházi szubjektiv szemével - part 2

Otthon hagytam a hajzselém. Egyébként köszönöm, jól vagyok. Megszoktam a Daciák látványát, már nem flusztrálnak. A közlekedés sem kavar már fel. Elfogadtam, hogy itt van nincs KRESZ, vagy van, csak nem tartják be, vagy mindkettő. Az erkélyről a következő jelentet néztem végig: Piros lámpa - fekete BMW, két óbarokk szekrény méretű, helyi fiatalember száll ki a fent emlitett autóból. Majdan elindulnak, egy sárga (mi más) taxi felé. Elkezdik verni a hátsó ajtó ablakát, mire a taxis pirossal nem töródve, parkettagázzal elindul. No, hát igy megy itt a KRESZ
-ököljog.

De szépet is irok ám. Láttam ma a helyi diadalivet, és a sajtókombinátot, ami régen egyfajta firkász központként müködött. Hazafelé majdnem egy terepjáró karjaiba, illetve dögrácsába futottam, miközben átgázoltam egy gyalogosokkal teli zebrán. De mindenki él, és ez a lényeg! Háddenem? Ittam plazakávét 480 forintért, westendes árszinvonal. Egy román kfejezést már tudok: numaj (fonetikusan) annyit tesz: nem szabad. Láttam Suzukit is, (kéket, efzé le is fotózta) , a szivem is belesajdult. Beteges egy honvágy...folyt.köv.

Bukarest, Bukarest, de csodás...

Kedves naplóm,

Itt a messzi távolban nem történnek olyan nagy és fontos dolgok, mint a hevesi megyegyűlésben. Itt csak élőben lehet végignézni az erkélyről kitekintve, ahogy a román autóstársadalom törzsfejlődik. Azaz amikor egy nagy fekete BMW elé sárga Dacia taxi hajt, a BMW-ből szeliden kipattanó maffiózó kinézetű polgártársak akarnak revansot venni, de mire előkerül a baseballütő, és betörik a taxi szélvédője, a taxis az első ütés után padlógázzal húzza el a csikot. A szerencse, hogy ezt végig figyelemmel kisérhesse, ugyan Laczházi kollégát érte, de én is megelégszem azon majdnem-balesetek, forgalommal szemben elinduló buszok és mindent letúró böszme nagy (bocs, Feri) terepjárók látványával, amelyet valóban premier pláne tekinthettem meg. A járdán közlekedő-parkoló autótömegek már meg sem lepnek.

Egyébiránt már megtanultunk románul vezetni, csikorgunk, dudálunk, rázzuk az öklünket, kihajolunk az ablakon, és fenyegetőzünk a keresztyéni megbocsátás jegyében. Minden reggel eljátsszuk a hülye turistát, túlélünk minden zebrán átkelést (öt-hat sáv meg se kottyan), ülünk a dugóban két-három órát...elparkolgatunk a járda közepén, tényleg, annyira bennszülöttek lettünk 3 nap alatt, hogy már csak a Steaua-rajongás hiányzik. (Numai Dinamo!!!)

Ma megtekintettük a helyi Diadalivet, kicsit kisebb, kicsit szakadt a román zászló a közepén, de mégis a miénk. Aztán irány a Sajtópalota, amely egy extra csúf szovjet tipusú randaság. Megvolt a Népek Palotája is, és majdnem csináltam egy fotót a román Titkosszolgálat épülete előtti „Tilos a fotózás!”-tábláról, de azért mégsem. Ki tudja, jobb a szekuritáte. Azaz a biztonság.

Holnap a város szélére indulunk, a cigánygettóba, tehát ha nincs bejegyzés estig, gyújtsatok meg egy gyertyát érettünk.

A Sajtókombinát

Anno a szocializmus idején egy újság volt ugyan, de annak egy óriási épületet sikerült emelni. Tiszta Moszkva.

A diadal ive

Ahogy Remarque megálmodta, bár azt hiszem, az egy másik város másik Diadalivének árnyéka.

Kutyavilág

Szabályos bukaresti parkolás

Biró úr, kérem, mindenki igy parkol errefelé.

A Népek Palotája

Egy csendesebb forgalmi helyzet...

Minden nap valóságshow-nézéssel kezdünk, a cime: Ki nyer ma...

Románia Európai Uniós Csalatkozásáért Felelős Minisztériuma

Ezt is megértük. Ezt is megértjük.

Fidesztrevöl

Kommentár nélkül.

Egyáltalán nem nyomasztó, sőt...

Edvin is everywhere

Edvin Marton volt az első ember, akit megláttunk a román tévében.

Hmmm...

Városbál az Orczy-kastélyban

2007-02-20
Az úri közönség táncolt, s bár a kilépés nem volt bizonytalan, azért vegyes érzelmekkel távoztam a gyöngyösi városbálból. Épp a belépés miatt.
Rendes báli tudósítás helyett: én kérek elnézést. Nem értem ugyanis, hogy ha a város elvárja, hogy a legpuccosabb rendezvényéről a média kellő súllyal beszámoljon, akkor mi a francért kell tapló módon viselkedni a médiamunkásokkal.
Nem mellesleg a sajátjaikkal.
Vannak ugyanis szerencsésebbek - én, mi -, akiket gazdáik ezúttal befizettek a buliba. De pocsékul éreztem magam, amikor legszebb - és egyetlen - öltönyömben feszítve társalkodtam a GYTV kiküldött stábjával. A kollégák a budiajtó mellett, a falnak támaszkodva várták, hogy szóba álljanak velük azok, akik meghívták őket.
Amúgy a bál jó volt, meg szép, meg nemes, meg minden. De azért aki dolgozni megy oda, talán egy széket megérdemelne, ha már kaját nem is kap. Nem azért, mert éhenkórász faszkalapok, és haszonlesők és rászorulók. Hanem azért, mert egyszerűen így illik.

-Suha Péter-

Bukarest - Laczházi Zoltán szubjektiv – Egy sofőr naplója 1. rész

A határig nem volt semmi érdekes. Gyulai hajnal kettes átkelésünk a fináncoknak is szemet szúrt. ’’Hova ilyen későn?’’ – Bukarestbe megyünk. Nem volt több kérdés, csak egy kisebb vihogás efzé Nagy Feró által dedikált személyi igazolványán. Változó minőségű utak és a közvilágitás részleges vagy teljes hiánya kisért minket Déváig. Aludtunk. Majd Vajdahunyad felé tértünk ki. Félkész cigányvillák, és az eredeti Vajdahunyad vára voltak a főbb látnivalók. Mindez egy olyan durva ipari övezetebe ágyazva, hogy Ózd ahhoz képest zöldellő kertváros. Hátborzongató ipari megalománia. Déván kávé, pénzváltás. Anyagias barátaim kedvéért: egy lej 77 forintnak felel meg.

A cigány villák fotózása közben tévésnek néztek bennünket. (ez életem végéig elkisér?), egy cigányasszony figyelmeztett figyelemre méltó angolsággal, hogy akár meg is verhetnek minket ezért. Mármint a fotózásért, pláne ha tévések vagyunk. Ezután egyre jobban fáradtam, és flusztrált a hihetelen mennyiségű Dacia. Suzuki egy darab se.

Hegyek, napsütés, némi hó, alpoki szépség a Kárpátokban. A hegyi utak kiválóak voltak, sávok csak érzésre, felfestve nem voltak. Brassó, (erről majd efzé beszél, nekem kiesett). Bukarest, ismét ébren, kénytelen vagyok, a közlekedés pokoli, húsz óra utazás után egyenesen beteges. Sávok, nyilak, felfestve nincsenek. Mindenki kanyarodik arra amerre akar, illetve amerre tud... nem, mégsem: amerre akar és dudál, folyamatosan dudál... A kedvenc részem az volt, amikor egy sikátorszerűségben 4 sáv halad - amiből 2 villamossin. Gyilkos. És ez a kis lélekvesztő utca vezetett egy őrülten nagy kereszteződésbe. Na, ott mindenki amerre látott... Villamosok, trolik, sárga Dacia taxik perverz orgiája. A személyautók pedig a tejszinhab ezen a román sütin. Megérkeztünk, aludtunk. Folyt köv.

A Fogarasi-havasokban

Romanegyed Vajdahunyadon

Fenn és lenn

Egy hosszú út porának köpönyege

Vajdahunyad Original

Tábla: Biróság

Biztos befutó

Lejmolás és DigiTV

Posta Romania

Csúcsok

Psycho

Fogarasi, havas

Kordéban tartva

My Fiat is fantastic

Európai tranzitútvonal

Caffe Royal

Végállomás

Str. Valea

Egy erődtemplom

Megtartó hit

Torony, magasan

Jó országnak is kell a cégér

Nemzet-tudatás

Méghogy a vallás és a nemzeti érzések összefonódása...egy fellobogózott templom a sok közül.

Kosz, fészek

Vajdahunyad környékén, de nem az erdőszélén.

Vajdahunyad/iparvár

Buna Ziua, Romania!

Mindenki hozzon magaval meg egy ekezetet! Ej, itt meg a felkialtojel is mashol van, de nem ez az egyetlen nehezsegunk.

(Na jó, félre a tréfával, Kopernikusz óta ismerjük a billentyűzet-váltást.)

Szóval, van egy kis feeling abban, amikor az ember hajnal kettőkor érkezik meg a magyar-román határra. A magyar határőr fel se néz a Blikkből, a román viszont –mivel amúgy magyar – kötözködik. “Hová lesz az út, uraim?” – igy a kérdés, a válasz: hát Bukarestbe. Abszolút nem tűnhettünk dealereknek, egyes-egyedül a nagy éjszakában. Aztán továbbenged, mi pedig robogunk (harminccal) tovább az első Romániába eljutott Suzukival, át a nappal is vendégcsalogató pár tiz határmenti falun. És most, hogy egy fia közvilágitás sincsen bennük, még nagyobb a varázs, a sötétben minden utcában csakis Dacia-k vannak. Országimázs.

Egyébiránt már a határállomásra sikerült - a határőrökön kivül csak románul beszélő románokat delegálni, úgyhogy egy mókás matricavásárlás után úgy döntünk, hogy reggelig nem váltunk sehol semmit, amig nem nyit ki valami európai szinvonalú (ééééérted) bank.

Ez a pillanat Vajdahunyadon jön el, előtte egy óra alvás a kocsiban Magos Déva vára alatt – látszólag jó az épitőanyag, jelentem, csak az alatta mindent ellepő putrik állnak omlásra.

A bank után irány tovább, a közlekedés brutális, de ekkor meglátjuk a város határán épülő romapalotákat. Néhány bátortalan fotó után közelebb megyünk, miután lekanyarodunk, egy szelid bennszülött cigányasszony jótékonyan figyelmeztet bennünket, hogy az átkon túl fizikai bántódásunk is lehet, ha netán egy tévének forgatunk. Mivel úgyis csak fotómasina van a kezünkben, négy nyelven tagadjuk egyszerre, hogy “áááá, méghogy mi tévések? Privát, privát…!” – és tovább andalgunk Románia közepe felé.

A belső román falvakba érve mindenki a lócáján ül a ház előtt. Első pillantásra úgy tűnik, itt mindenki sepregetésből keresi a kenyerét., mert mindenki sepreget. Rácsodálkozunk a városok közlekedésére, a friss uniós tagként minden európlakáton magát tömjénező ország földes-saras “elkerülőútjaira”. Minden második-harmadik házon román zászlót fúj a szél, meg egy rakat autón is. Már várom az “Európa itt épül” – táblákat, bár először a villannyal kéne kezdeni. De senki ne gondolja, hogy 20 óra országlátás után EU-szkeptikus vagyok, dehogy.

Ipartelepekre gerjedő botcsinálta fotósként is ráununk a hatalmas, rozsdás “ipartemetőkre”. Irány Bukarest, a GPS optimista, ő nem lát ki az ablakon, és nem idegeskedik minden sávváltáson. Ellenberger mi igen, miazhogynagyonis. A Városban éppen ezekben a hónapokban zajlik a “céges autót mindenkinek”-mozgalom meghonosodása, ami nem Dacia, azon multinacionális cégek logói diszelegnek. Az EU-logót is feltüntetik minden tejbolton, kilósruhabolton, és mindenhol. Emlékeztek? Ez a láz nálunk is épp csak most pergett le.

Aztán a 20 óra vezetés után 15 óra alvás, hogy nappal is ki merjünk nézni a nyolcadik emeletről a városra, amely egészen tűrhető. De ezt majd egy másik bejegyzésben.

Kresz, Géza!

http://193.226.118.238/

Ha úgy érzed, hogy Budapesten nehéz vezetni, akkor szánj pár percet erre a webkamerára..

Kockázati tényező

Kockakövek gazdaságos kiszerelésben megvásárolhatók, érdeklődéseket "Március idusa" jeligére várunk a Nagy Bükkfa alá, a Kerekerdőbe. Ez természetesen csak vicc!

A Nagy Vizit

Ánder konsztráksön, épül már a vizitdíj-ótómata, fegyverbe, fegyverbe. Valahogy a Nestea-automata szimpatikusabb, de abban sok az E-betű. (Kettő is van benne. Meg egy "A".)

Night rainbow

Over the reality