Kutyatár

A budai kutyatulajdonosok - amennyiben megunják Morzsit, vagy Morzsi az örök vadászmezőkre vált szélessávon - ilyen speciális döglötteb-tárolókban helyezhetik el kimúlt házikedvenceiket. Aztán a közterületfelügyelők ezt összegyűjtik, és elszállítják a virsligyárba, így lesz belőlük újra harapós kutya. Ha mégis tévednék, és más történet van a háttérben, akkor nem világos, miért kell a kutyagumitároló edényekre Harapós kutya-felirat.

Kereskedelmi reálizmus

Lassie jobbra tér

Aztán meg csodálkozik az ebadta kutyája, hogy eltéved?

A mélygarázs már nem dívik

Itt az új divat, a magasgarázs. Ezek a gaz pestiek mindenből pénzt csinálnának! Van pofájuk kiadni garázsnak a második emeleti gyerekszobát! Szégyen, gyalázat.

Lábusz

Üzenet haza: mert elfogy az erő, de a mikrobusz marad. A mikrobusz marad. Szóval, nem tudom, ilyenkor a busz megy elől, a többiek meg gyalogolnak? Vagy ez csak a kiizzadt reverendákat, meg a kitaposott tornacipőket cűgöli?

Árkon, bokron túl a nap

Ezt dőlve kell nézni.

Lejárt lemez

Gyűjtsd a bojlert, és a fémet...

Azzal is a léted véded...

HOLIDAY-ÜZEMMÓDBAN - Interjú Ákossal - 6. rész

efzé: Hogyan működik az alkotás folyamata?

Ákos: Nem tudom megmondani. Semmilyen racionális leíró móddal nem lehet képet adni róla, mert teljesen irracionális maga a folyamat. Ahogy az imént mondtam, van amikor hosszú napokon keresztül, sorozatban az ember írni kényszerül, mert eszébe jutnak dolgok, és van amikor hónapokig teljesen hülyeségeket ír az ember. Igazából nem érdemes erőltetni, mert semmi foganatja nincsen.

efzé: A következő stúdióalbumodról lehet-e már tudni, hogy mikorra várható, és hogy nagyjából milyen lesz a hangvétele? Mennyiben változik a stílus? Meg tudod-e újra lepni a közönséget?

Ákos: Ha elmondom előre, hogy milyen lesz, akkor nem tudom meglepni őket. Azt tudom mondani, hogy tavaly, vagy kb. olyan másfél éve írogatok új számokat. Vagyis nem írok én számokat, hanem vannak ilyen dal-ötleteim, és hát miután tavaly egész évben az Andanteval turnéztunk és akusztikus gitárral az ölemben aludtam el, ezért akusztikus gitár-témákból indulok el. Hogy ez a hangszerelési fázisban elveszti-e az alaphangvételét vagy nem, azt most nem tudom előre megmondani, még itt nem tartok. Éppen ma beszéltem a Zalánnal, hogy neki is van egy pár jó gitárötlete. Amikor kéri a hangmérnök a hangbeálláson, hogy játsszon valamit, akkor elsőre nem egy dalból kezd játszani, hanem csak úgy ami kipörög a keze alól. Ma is játszott valami olyasmit, amire mondtam, hogy „ - Ezt nem felejted el hétfőig ugye?” S azt mondta: „ - Nem”. „ - Na jó, mert akkor hétfőn bejössz a stúdióba, felvesszük, és elkezdek vele dolgozni.” Nem tudom előre megmondani, hogy mikor lesz belőle lemez. Ha egy legközelebbi időpontot kell mondani, akkor 2005 ősze, de sokkal igazabb az, hogy 2006 elején lesz új stúdióalbum.Vannak terveim jövőre is, például terveztem pihenni. Minden évben úgy volt, hogy majd jövőre egy kicsit lazább év következik, eddig sohasem így lett. Már nem is merem mondani. Van egy színházi felkérésem, van ez a díszdobozos móka, tartozom az angol nyelvű verziójával az „Új törvény” című lemeznek, vannak egyéb ötleteim is, úgyhogy még nem tudom mi lesz jövőre, de hát vannak elképzeléseim.

efzé: Hogyan tudsz lazítani ennyi tevékenység között? Kijelölsz magadnak időszakokat, hogy most két hétig senki nem hívhat fel telefonon és csak a családdal vagy?

Ákos: Csak úgy tudok lazítani, ha jó előre megtervezem, hogy mikor megyek el. Nagyon szép kertes házunk van, ahol hihetetlenül jól érezzük magunkat, de otthon egyszerűen nem tudok kikapcsolni. A házamban stúdió van, internet van, nem kapcsolom ki sem a telefonomat, sem a mobilomat. Előbb-utóbb valamelyik megcsörren, bejön egy impulzus, amire az ember azt mondja, hogy de most erre az impulzusra reagálni kell. Csak emiatt, csak egy öt percre odaülök a gép elé és kész a baj. Én sajnos, vagy szerencsére, nem is tudom, úgy tudok kikapcsolódni, ha jól eltervezem, hogy melyik időszakban. Van egy, vagy két hetem, amikor biztos, hogy el tudok menni. Ez a holiday-üzemmód, vagy hogy is nevezzem. Idén már voltam pihenni…(nevet) Ezen már sajnos túl vagyok, pedig jobb szeretném, ha előttem lenne. Voltunk Horvátországban a tengerparton, van rituális olaszországi síelőhelyünk, a Dolomitokba járunk síelni, Horvátországba járunk megnézni, hogy „jé, tenger…!” Ugyanoda szoktunk menni minden évben. Na tessék, ez most elég bulváros, mégse igaz, hogy Ákos nem mondja el, hogy mit csinál. Most elmondtam. Úgyhogy igazán semmi különleges nincs. Vannak ezek a „sztárok” , akik tudnak ilyen álom-vakációt, meg álomesküvőt, meg álom-nemtudom-mit…Nekünk ilyen nincs, nekünk az az álom, hogy legyen vakáció.

(Vége)

HOLIDAY-ÜZEMMÓDBAN - Interjú Ákossal - 5. rész

efzé: Térjünk vissza egy kicsit az írásra. Még mindig a monoton tevékenységek közben (futás, gyaloglás) jutnak eszedbe a legjobb verssorok?

Ákos: Igen, az ember szórakoztatja magát egy tempóval és ebből zene kezd lenni. Vízipólóztam kölyökkoromban és ilyen víizi ember vagyok, tehát a futásra nagyon nehéz rávennem magamat.Mondjuk, lassan már egy éve az uszodában sem láttak, nem tudom miért mondom. Nagyon sokáig rendszeresen jártam, csak egyszerűen az elfoglaltságaim nem teszik lehetővé azt a fajta rendszerességet, amit én szeretnék. Hosszú évekig, tavaly őszig eljártam az uszodába és akkor olyan 2000 métert úsztam le 30-35 perc alatt, tehát elég erőltetett tempóban és annak van egy muzsikája, hogy az ember úszik, dudorászik, mötyörög, zotyorog, buborog.És írtam így számot, jutott eszembe dallam egy jó monoton tempótól, attól, hogy valamit csináltam, de ez csak egyetlen módszer. Az ember úgy vadássza az ihletet, mindenhol, kézen-közön próbálja. Abban a létezésben, ami nekem részemül jutott, az a legérdekesebb, legkiszolgáltatottabb mozzanat, hogy nem tudod indukálni azt, hogy kedved legyen írni, vagy ihleted legyen írni. Az ihlet hol jön, hol meg nem jön. Hol állandóan napi 24 órában hosszú-hosszú napokig rajtad van, hol napokig teljesen tehetségtelen vagy.

efzé: Mi az, ami állandó a napjaidban? Mi az, amihez minden nap ragaszkodsz? Persze,a felkelésen, lefekvésen kívül…

Ákos: Lehet hogy ilyen Grál-lovagos kép alakult ki rólam…Hosszú ideig nagyon fontos volt, hogy minden nap én meséljek a Marci fiamnak, elsőszülött gyermekemnek, de nagyobb, intenzívebb munkák, turnék idején ez sem jön össze. Nem annyira rózsás a kép, mint ahogy én esetleg igyekeztem ezt lefesteni magamról. Anna, a lányom 2 éves, ő most kezd élni, tehát úgy nagyjából tud figyelni egy nagyon rövid ideig, már érdemes neki mesélni. Eddig még álomba cumizta magát, szóval nem volt ilyen igény, de most lehet, hogy újra elkezdek majd mesélni… Az igazság az, hogy igyekszem jó apa lenni, meg igyekszem jó ember lenni, meg tisztességgel élni az életemet, de ez nem azt jelenti, hogy valóban maradéktalanul jó és tisztességes az ember. Ha ilyen kép alakult ki rólam, az nagyon hízelgő, de nem igazi, úgyhogy oszlatnám ezeket a tévhiteket. Nagyon törekszem arra, hogy tisztességesen lássam el az összes feladatomat, és egyáltalán nem vonz az, hogy nagy ember legyek, mert szoktak ezzel vádolni. Csak az vonz, hogy jó ember legyek, bármennyire is korszerűtlen ez a gondolat, s ez vannak napok, hogy sikerül, és vannak hetek, hogy egyáltalán nem sikerül. És ekkor az ember rosszul érzi magát a bőrében.

(folyt. köv.)

Megélhetési riszájkling

Megun, kidob. Kibont, lebont. Kiönt, kibelez. Visszafejt, visszadob. Vagy patakba dob. Leúszik, felakad. Kihalásszák, összegyűjtik. Kétszerszemét.

HOLIDAY-ÜZEMMÓDBAN - Interjú Ákossal - 4. rész

efzé: Már hosszú ideje tervbe volt véve egy díszdobozos kiadvány. Amikor összeszedtétek, akkor gondolom, át kellett hallgatnod az összes dalodat…

Ákos: Az előző 10 szólólemezem muszterjeit már elkészítettük a tavasszal, csak mint kiadvány, egyszerűen nem találtunk neki időben helyet, hogy hova lenne jó, úgyhogy így 2005 elejére tervezzük, amikor abszolút holt szezon van, senki nem vásárol lemezt. Nagyon különleges csomagolást kap az egész, speciális kis szövegkönyvet nyomtatunk mellé. Újra masztereltük, tehát újra átdolgoztuk analóg és digitális formában is. Az biztos, ha mondjuk a régi Karcolatokat, meg ezt a újramaszterelt Karcolatokat egymás mellé tesszük, ha nem is ég és föld, de jelentős különbség lesz hangzásban a kettő között - az újabbik javára. Limitált széria lesz, csak ezer darab kerül piacra, gyűjtőkre számítunk, illetve azokra, akik mondjuk már csak az Andante, vagy újabb produkciók kapcsán ismerkedtek meg az én munkámmal. A régi lemezeket már nem lehetett kapni, mert a korábbi kiadók már nem látnak kereskedelmi hasznot benne és ezért nem forgalmazzák. Ezeket a jogokat, vissza kellett vásárolni, vagy legalábbis a kiadásnak a jogát, és az sem egyszerű folyamat, nem zárult még le, úgyhogy útban van a díszdoboz, ennyit tudok mondani!

efzé: „Az utolsó hangos dal” budapesti koncertről várható valamilyen DVD, vagy VHS kiadvány?

Ákos: Most vágjuk a televíziós részét. Az egész nyarat végigturnézzuk, a turnézás mellett meg stúdiózunk. Marha jó, mert amikor az ember beviszi a turnéraktárba a hangszereket, fölrakja a buszra, utána már nem lehet ott hagyni, mert haza kell vinni .Minden koncertet rögzítünk. Először is a május 29-i anyagot akarjuk megjelentetni szeptember végén, október elején dupla CD, és dupla kazetta formájában. Rengeteg fotót teszünk a multimédiába, két videoklipet is, most ezen az ügyön dolgozunk a stúdióban. Fantasztikusan jól sikerült szerintem a Kisstadion-béli koncert képfelvétele. Már jó néhány koncertfilmet összevágtam, de számomra is meglepően színvonalas a felvétel. Az egyórás tévéverzió a hírek szerint szeptember 11-én -könnyű megjegyezni a dátumot-(mosolyog) lesz a magyar királyi televízióban, ha minden jól megy és azt csiripelik a verebek, ami az igazság. Úgyhogy a turné közben, ha visszaérünk Budapestre, mindjárt belezuhanunk egyrészt a stúdiózásba, a keverési munkába, illetve még a vágószobába is.Van feladatunk szépen, bőven.

efzé: A többi - nem mondok direkt „sztárt” - úgynevezett ismert emberhez képest, akik a bulvármagazinokban minden kis történést megosztanak velünk, pl. hogy milyen autóval járnak, hol vásárolnak stb., rád inkább az jellemző,hogy távol tartod a családodat a médiától. A többiek meg abban különböznek tőled, hogy zenéikben, dalaikban nem adják ki annyira magukat, mint te, tehát a szövegeid tükrözik általában a saját hibáidat is.

Ákos: Ez kérdés?.. A megállapítással egyetértek… (mosolyog)

efzé: Igen, az a kérdés, hogy miért alakult így? Miért tartod fontosnak, hogy minden apróbb kis részletet megossz a dalaidban arról, hogy milyen ember vagy?

Ákos: Nem tartom fontosnak, de én nem tudok másképp írni. Szokták kérdezni, ez egy olyan rossz újságírói kérdés, hogy „és te saját élményből írsz Ákos?” Azt szoktam válaszolni, nekem nincs másik, csak a saját van, úgyhogy csak abból tudok írni. Nem föltétlenül önmagában a kitárulkozás a lényeg, hanem az, hogy csak önmagad anyagából tudsz dolgozni. Nem prózaíró vagyok aki egy történetet elmesél. Teljesen mindegy, hogy kedves ellendrukkereim versnek tartják-e az én dalszövegeimet vagy nem - jelzem nem azok, azok dalszövegek, a versek viszont versek. Írok verseket is, nemcsak dalszövegeket. A lényeg az, hogy amennyiben ezek dalszövegek, akkor ez líra, a líra meg egyes szám első személyű jelen idejű műfaj. Nem is szólhat egyébről, csak arról, hogy az ember a fejéből kinézve hogyan látja a világot. Nem úgy történik, hogy az ember egy programot ír magának, hogy „Ákos, most te őszinte leszel és csak magadról énekelsz” Tudom, hogy vannak parodisztikus szerzők, akik egy balladát tudnak énekelni akárkiről. Nekem nem sikerült még ilyen dalt írni, nekem valahogy soha nem ilyen jön. Szerepelek-e a bulvársajtóban vagy nem? Jó lenne, ha én az a grál-lovag lennék, aki soha nem szerepel a bulvárlapokban. Bizony én is szerepeltem már ilyen sajtótermékekben, de nem gyakran. Néha meghozza a kompromisszumot az ember, azt is megmondom, hogy miért. Sokáig kategorikusan nemet mondtam, de két-három alkalommal már volt rá példa, hogy pl. családi fotó jelent meg rólunk újságban, tehát ezt nem kell letagadni. Más kérdés, hogy mondjuk nem minden héten, hanem mondjuk kétévenként egyszer. Ez szerintem nem mindegy, és az sem mindegy, hogy abban a cikkben nem arról beszélsz, hogy éppen hol voltál nyaralni, mint a Heti Hetes úgynevezett sztárjai, vagy akárkik. Tudod, vannak ezek a valóságshow-k, meg ez a többi retardált idióta. Mi arról beszélünk, hogy a konzervatív értékrendhez vonzódunk, meg szeretjük egymást, mivel család vagyunk. Nem a magánéleti pletykáinktól hangos a sajtó, mert nem adtunk rá okot. De ugyanakkor volt már rá példa, hogy benne legyek egy ilyen - hogy is hívják ezt- társasági lapban. Abban is csak azért, mert azt mondta nekem az újságíró, mikor kategorikus nemet próbáltam mondani:jó, jó, Ákos, de akkor nem ám nyekeregni, hogy csak ezek az idióták vannak az újságban… Akkor elgondolkozik az ember, hogy tényleg az van, hogy nagypofáskodunk, hogy mindig ugyanez a néhány médiagörény van az újságok címlapjain, meg ezek az önmagukat sztárnak képzelő 5 perces emberkék, és könnyű gesztus így lefikázni mindent, meg a társaságit, meg a bulvárlapot is mint műfaj. Aztán végiggondolod, hogy szegényeknek abból kell főzni, aki hagyja magát, s akkor ezen elgondolkoztam és akkor tettem kivételeket egyet-kettőt, de jellemző nem lesz a jövőben sem, ez biztos.

(folyt. köv)

HOLIDAY-ÜZEMMÓDBAN - Interjú Ákossal - 3. rész

HOLIDAY-ÜZEMMÓDBAN - Interjú Ákossal - 3. rész

efzé: Nem érzed úgy, hogy kicsit dominószerűen működik a produkciód, felerészben te határozod meg, de a nagyobb részét inkább a közönség - például azt, hogy miből legyen CD, miből legyen DVD, hova menjetek turnézni?

Ákos: A népszerű válasz az, hogy a közönség határoz meg mindent. Nem hiszem, hogy a közönség bármit meghatározna, ők a koncertek hangulatát határozzák meg, és ezt igen felfokozott hangulatban teszik. Elég határozott elképzeléssel indulunk útnak, nem csupán királyi döntésről van szó, hanem arról, hogy egy csomó dologban együtt döntünk a zenésztársaimmal. Annak ellenére, hogy fontosnak tartom, hogy egy erős koncepció - és ha lehet az én erős koncepcióm - mentén fussanak a dolgok. A repertoár összeállításában nem tartunk közvélemény-kutatást, hogy melyik dalt szeretné hallani a közönség, hanem egy dramaturgiai ívre igyekezünk felfűzni a dalokat. Nem oda megyünk koncertezni, ahová közfelkiáltásra a közönség megszavazza.. Abádszalókon még soha az életben nem játszottunk, csak azért jöttünk, mert nagyon jó híre van ennek a szabadtéri színpadnak. Nagyon örülnék, ha egy kreatív produkciót nem csak a közönség szabályozna. Az olyan produkciók, amelyeket a közönség határoz meg, mindenkinek kéne, hogy tetsszenek, de valahogy gyakorlatilag soha senkinek nem tetszik. Ha megkérdezel egyes embereket az utcán, hogy tetszik-e ez vagy az a kereskedelmi rádió, akkor azt mondja, ez a rádió nem jó. Pedig ez a rádió pontosan rá szegényre hivatkozik, hogy a közönségfelmérés szerint ezt a számot játszani kell. A közönségfelmérés, az átlagos közönségigény igazából senkinek se jó. Az átlagos embernek jó, de átlagos ember nem létezik. Nekem pontosan az tetszik, hogy meglephetem a közönséget, s ezért nem árulom el hogy pl. melyik számokban játszik a Háry Peti, s azért nem árulom el hogy melyik dal újult meg például a 3 számos kis Bonanza-blokkban, mert pont az a jó, hogy ma este meg fog lepődni itt egy csomó ember. De nem azt mondom, hogy leszakad az égbolt, akkora meglepetés lesz.

efzé: Mi történik, ha apró meglepetésképpen neadjisten maga Jon Bon Jovi téved a szinpadra, és azt mondja;Ákos, gyere a színpadra, énekeljünk el együtt egy számot?

Ákos: (mosolyog) Hát akkor nagy baj lesz. Már kiderült korábban, hogy Bon Jovi és én nem ismerünk közös dalokat a világegyetemben valaha írt zenék közül. Itt arra a sztorimra utalsz, amikor Bon Jovi 1994-ben itt járt a Sleep When I’m Dead Tour-ral, és hirtelen ötlettől vezérelve, mikor bemutattak neki, mint helyi zenészt, föl akart hívni a színpadra. 2 perc múlva abban a helyzetben találtam magam, hogy egy világsztár próbál legalább egy olyan dalt mondani, amit én is ismerek és el is tudunk együtt énekelni. El kell hogy mondjam, hogy én nem a vendéglátóipar felől közelitem meg a zenélést, tehát nincs a bal kezemben a jazzirodalom, a jobb kezemben a rockirodalom. Én örülök, ha a saját számaimat el tudom játszani. Nekem már az egy teljesitmény, mert én egyáltalán nem tudok zenélni. (mosolyog) Tehát szegény, ha erre járna, akkor elborzadva nézné a keverőtől, hogy itt mi zajlik, és nem hiszem, hogy fel akarna jönni egy közös dalt elénekelni.

efzé: Melyik az az albumod, amit mostanában legtöbbet hallgatsz? A legáltalánosabb válasz tőled e témában, hogy mindig csak a készülőben lévő albumoddal foglalkozol szívesen. Ha elkészül egy-egy lemez, akkor nem is hallgatod tovább?

Ákos: Nagyon ritkán, csak szakmai okokból, ha pl. a repertoárból egy régebbi dalt kaparunk elő, és már elfelejtettem, hogy milyen. Írtam kétszáz-valamennyi dalt, és bizony van, hogyha az ember néhány köteg dalszöveget megír, akkor nem mindig jut eszébe minden. Egy-egy sor kihullik. A mai estére az új Bonanza dalocskát - azért új, mert most játsszuk először ebben a formában -, meg kellett hallgatnom. Egy régi Bonanza-lemezt kellett előkotornom, hogy is volt. Egyébként jót röhögtem, és ha már ott röhögcséltem éjszaka a hifi előtt, akkor megnéztem gyorsan egy régi Bonanza-koncertvideót is. Na az volt csak az igazi vicc. Mindannyian 20 kilóval ezelőtt voltunk, vicces ezeket visszanézni. A dolog felé nem lehet másképpen, csak öniróniával közelíteni. A közönség nagyon szeretetre méltó volt akkor is, meg most is azok, úgy hogy ez nem változik. Valószinű ha Isten adja, akkor 10-15 év múlva a mai produkción fogunk ekkorákat mosolyogni, és így van rendjén.

(folyt. köv)