HOLIDAY-ÜZEMMÓDBAN - Interjú Ákossal - 4. rész

efzé: Már hosszú ideje tervbe volt véve egy díszdobozos kiadvány. Amikor összeszedtétek, akkor gondolom, át kellett hallgatnod az összes dalodat…

Ákos: Az előző 10 szólólemezem muszterjeit már elkészítettük a tavasszal, csak mint kiadvány, egyszerűen nem találtunk neki időben helyet, hogy hova lenne jó, úgyhogy így 2005 elejére tervezzük, amikor abszolút holt szezon van, senki nem vásárol lemezt. Nagyon különleges csomagolást kap az egész, speciális kis szövegkönyvet nyomtatunk mellé. Újra masztereltük, tehát újra átdolgoztuk analóg és digitális formában is. Az biztos, ha mondjuk a régi Karcolatokat, meg ezt a újramaszterelt Karcolatokat egymás mellé tesszük, ha nem is ég és föld, de jelentős különbség lesz hangzásban a kettő között - az újabbik javára. Limitált széria lesz, csak ezer darab kerül piacra, gyűjtőkre számítunk, illetve azokra, akik mondjuk már csak az Andante, vagy újabb produkciók kapcsán ismerkedtek meg az én munkámmal. A régi lemezeket már nem lehetett kapni, mert a korábbi kiadók már nem látnak kereskedelmi hasznot benne és ezért nem forgalmazzák. Ezeket a jogokat, vissza kellett vásárolni, vagy legalábbis a kiadásnak a jogát, és az sem egyszerű folyamat, nem zárult még le, úgyhogy útban van a díszdoboz, ennyit tudok mondani!

efzé: „Az utolsó hangos dal” budapesti koncertről várható valamilyen DVD, vagy VHS kiadvány?

Ákos: Most vágjuk a televíziós részét. Az egész nyarat végigturnézzuk, a turnézás mellett meg stúdiózunk. Marha jó, mert amikor az ember beviszi a turnéraktárba a hangszereket, fölrakja a buszra, utána már nem lehet ott hagyni, mert haza kell vinni .Minden koncertet rögzítünk. Először is a május 29-i anyagot akarjuk megjelentetni szeptember végén, október elején dupla CD, és dupla kazetta formájában. Rengeteg fotót teszünk a multimédiába, két videoklipet is, most ezen az ügyön dolgozunk a stúdióban. Fantasztikusan jól sikerült szerintem a Kisstadion-béli koncert képfelvétele. Már jó néhány koncertfilmet összevágtam, de számomra is meglepően színvonalas a felvétel. Az egyórás tévéverzió a hírek szerint szeptember 11-én -könnyű megjegyezni a dátumot-(mosolyog) lesz a magyar királyi televízióban, ha minden jól megy és azt csiripelik a verebek, ami az igazság. Úgyhogy a turné közben, ha visszaérünk Budapestre, mindjárt belezuhanunk egyrészt a stúdiózásba, a keverési munkába, illetve még a vágószobába is.Van feladatunk szépen, bőven.

efzé: A többi - nem mondok direkt „sztárt” - úgynevezett ismert emberhez képest, akik a bulvármagazinokban minden kis történést megosztanak velünk, pl. hogy milyen autóval járnak, hol vásárolnak stb., rád inkább az jellemző,hogy távol tartod a családodat a médiától. A többiek meg abban különböznek tőled, hogy zenéikben, dalaikban nem adják ki annyira magukat, mint te, tehát a szövegeid tükrözik általában a saját hibáidat is.

Ákos: Ez kérdés?.. A megállapítással egyetértek… (mosolyog)

efzé: Igen, az a kérdés, hogy miért alakult így? Miért tartod fontosnak, hogy minden apróbb kis részletet megossz a dalaidban arról, hogy milyen ember vagy?

Ákos: Nem tartom fontosnak, de én nem tudok másképp írni. Szokták kérdezni, ez egy olyan rossz újságírói kérdés, hogy „és te saját élményből írsz Ákos?” Azt szoktam válaszolni, nekem nincs másik, csak a saját van, úgyhogy csak abból tudok írni. Nem föltétlenül önmagában a kitárulkozás a lényeg, hanem az, hogy csak önmagad anyagából tudsz dolgozni. Nem prózaíró vagyok aki egy történetet elmesél. Teljesen mindegy, hogy kedves ellendrukkereim versnek tartják-e az én dalszövegeimet vagy nem - jelzem nem azok, azok dalszövegek, a versek viszont versek. Írok verseket is, nemcsak dalszövegeket. A lényeg az, hogy amennyiben ezek dalszövegek, akkor ez líra, a líra meg egyes szám első személyű jelen idejű műfaj. Nem is szólhat egyébről, csak arról, hogy az ember a fejéből kinézve hogyan látja a világot. Nem úgy történik, hogy az ember egy programot ír magának, hogy „Ákos, most te őszinte leszel és csak magadról énekelsz” Tudom, hogy vannak parodisztikus szerzők, akik egy balladát tudnak énekelni akárkiről. Nekem nem sikerült még ilyen dalt írni, nekem valahogy soha nem ilyen jön. Szerepelek-e a bulvársajtóban vagy nem? Jó lenne, ha én az a grál-lovag lennék, aki soha nem szerepel a bulvárlapokban. Bizony én is szerepeltem már ilyen sajtótermékekben, de nem gyakran. Néha meghozza a kompromisszumot az ember, azt is megmondom, hogy miért. Sokáig kategorikusan nemet mondtam, de két-három alkalommal már volt rá példa, hogy pl. családi fotó jelent meg rólunk újságban, tehát ezt nem kell letagadni. Más kérdés, hogy mondjuk nem minden héten, hanem mondjuk kétévenként egyszer. Ez szerintem nem mindegy, és az sem mindegy, hogy abban a cikkben nem arról beszélsz, hogy éppen hol voltál nyaralni, mint a Heti Hetes úgynevezett sztárjai, vagy akárkik. Tudod, vannak ezek a valóságshow-k, meg ez a többi retardált idióta. Mi arról beszélünk, hogy a konzervatív értékrendhez vonzódunk, meg szeretjük egymást, mivel család vagyunk. Nem a magánéleti pletykáinktól hangos a sajtó, mert nem adtunk rá okot. De ugyanakkor volt már rá példa, hogy benne legyek egy ilyen - hogy is hívják ezt- társasági lapban. Abban is csak azért, mert azt mondta nekem az újságíró, mikor kategorikus nemet próbáltam mondani:jó, jó, Ákos, de akkor nem ám nyekeregni, hogy csak ezek az idióták vannak az újságban… Akkor elgondolkozik az ember, hogy tényleg az van, hogy nagypofáskodunk, hogy mindig ugyanez a néhány médiagörény van az újságok címlapjain, meg ezek az önmagukat sztárnak képzelő 5 perces emberkék, és könnyű gesztus így lefikázni mindent, meg a társaságit, meg a bulvárlapot is mint műfaj. Aztán végiggondolod, hogy szegényeknek abból kell főzni, aki hagyja magát, s akkor ezen elgondolkoztam és akkor tettem kivételeket egyet-kettőt, de jellemző nem lesz a jövőben sem, ez biztos.

(folyt. köv)