A cseh-német határon, miután az ember gyakorlott romamagazin-riporterként is megdöbben, és kiszörnyülködi magát a Teplice környéki gettón, egyszercsak áthajtunk Germániába. Altenburg, az első étterem jobbra. A kilátás császári, a levegő olyan szász, hogy beleszippantsz, oszt elszász...A kaja és a kiszolgálás über alles. Ezt a képet Horváth Rozi is le akarta tőlem nyúlni, csak nem engedtem.
Az ember oly könnyedén feledi el Csehország szépségeit, benne a panzióban ingyen nézhető Al-Dzsazírával, mint a pinty. ( Pedig vártam én az esti 8-as fejlevágást, vagy legalább egy kis Bin Láden-üzit, de nem volt. )