szombat, január 20, 2007
Csepel, Prága, Tátra
mennyit vadásztál azért, hogy lefotózhass egy tátrát a tátrában?
..::efzé::..™ üzenete:
nem sokat
..::efzé::..™ üzenete:
de azóta mondták, hogy az Prága.
..::efzé::..™ üzenete:
de van igazi tátra is
Erik & ~a empire üzenete:
ó bakker, az télleg prága
Erik & ~a empire üzenete:
na ahhoz prágába köllött vóna menned
Erik & ~a empire üzenete:
na eccerűbb itthon csepelt fotózni
Digitális pohár
van national geo-d?
beat.by.bit üzenete:
digitalis pohar
beat.by.bit üzenete:
"ha ket pohar kozott eccer kiepult a kapcsolat.."
beat.by.bit üzenete:
A POHARAKNAK SAJAT IP CIMUK VAN!
beat.by.bit üzenete:
..::efzé::..™ üzenete:
az kell
..::efzé::..™ üzenete:
a kanalakra meg wi-fit
Sokáig elég
tehenszarral megy a vonat
beat.by.bit üzenete:
illetve linköpingben magat a marhat tuzeilk el
beat.by.bit üzenete:
egy tehen kb 30km-re eleg
beat.by.bit üzenete:
viszont budos
..::efzé::..™ üzenete:
elég, szó szerint.
beat.by.bit üzenete:
péntek, január 19, 2007
Mese, játék
Négy nevelt gyermek, két nevelőszülő, a gyámügy, egy rosszindulatú szomszéd, és a település, amely szinte egy emberként áll egy család mögött. Ők mindannyian egy keserédes majdnem-dráma szereplői.
Szorongás egész éjjel, mert majd reggel jön a Hatóság, és viszi az apróságokat. Szorongás, hogy tudassuk-e a gyermekekkel, hogy holnap este már nem a megszokott környezetben hajtják álomra fejüket, el kell, hogy menjenek azokkal az idegen bácsikkal és nénikkel. Szorongás, hogy mégis miért, hiszen mindent megtettek értük a nevelőszülők..
A Hatóság jött, elemzett, ítélt, mert az a dolga. Ítéletét lobogtatja, benne a baljós időponttal, üzeni, hogy minden, ami a papíron áll, megfellebbezhetetlen. Mit ér a tengernyi játék, az önfeledten táncoló csöppségek, ha egy hatóság tévedhetetlenül húzza össze szemöldökét.
Aztán a rettegett reggelen mégsem történik semmi. A vonal végén a gyámhatóság: Nem, köszönjük, mégsem most megyünk, ekkora médiafelhajtás mellett mi nem tudjuk elvégezni a munkánkat.
A gyermekek mindeközben mosolyognak, pózolnak az objektíveknek, és nem értik, miért lett egy csapásra olyan sok ember az előszobában.
Faragó Zoltán