Grand Theft Auto...ez a játék jut az eszembe mindig az itteni közlekedésről. Lehet, hogy lőnek is, csak mi még nem láttuk. Laczizé könnyebb helyzetben van, az ő ablakából több balesetet látni, mert ott a kereszteződés. Tegnap egy kisebb gázolást nézett végig premier plánban, de semmi bulváros-véres; az elütött pasas összeszidta a sofőrt, aztán elment haza, vagy skandinávlottózni. Ki tudja.
Az elmúlt pár nap során több tucat sötét hátsó udvarban jártunk, határszéli csehóban, koldusok, utcagyerekek között, néha tényleg baljós arcok fogadtak minket, de sem kirabolni, sem megkéselni nem akartak; sőt, tiszteletre méltóan ékes angolsággal szolgáltak ki a világvégén is. Persze olyan helyekre nem sikerült nyelvtudással rendelkező kollégákat delegálni, ahová valóban kéne valami külföldiség – határállomásokon, kikötőkapukban csak kézzel-lábbal értettük meg magunkat. Meg lehet szokni.
Sztereotipiák? Hmmm. Senki nem emberevő, de ehhez az országhoz kell kalandvágy és kellő idegzet. Nagyon sok minden más, mint otthon, de néhány dolog jobban múködik. Az emberek közvetlenek, ha turistát látnak, előzékenyek, nem dudálják le a fejét a zebrán (a románokét egyébként egyenként...) A rendőrök mindig villogó szirénával közlekednek, csak a sivitást kapcsolják le default módba. Az ország lehetne nagyon szép, de az épitészet több, mint kaotikus, lényegében mindenki azt épitett, amit akart, és oda, ahová elkezdte. Semmiféle koncepció nincs a régi városrészekben; az újakban is csak annyi, hogy egy nagy, kilométeres vonalzóval meghúzták a boulevardok és a strada-k alapvetületeit, aztán Dózeristen és Panelisten szertartásai következtek. A Titan-lakótelep, ahova bevackoltunk, lényegében Közép-Európa legnagyobb egybefüggő lakótelepe; de az a rengeteg erdélyi öreg, akit a falurombolás után betelepitettek – többek között – ide is, megőrizte a régi szokásait; azt nem lehetett lerombolni, elvenni tőlük, hogy kiüljenek a ház elé a padra, mint otthon. Ülnek is rendben, még akkor is, ha szakad a havaseső.
Aztán itt van az ortodox vallás világa, a zárt, de a világra mégis nyitott monostorok tavak partján, olyan falvak szélén, amelyen az átlagember át sem mer hajtani, annyira veszélyesnek tűnnek. A szerzetesek még Ceusescu idején is megkülönböztetett tiszteletnek örvendtek, hiszen a román nemzeti tudatot a valláson keresztül is erősitették. Egyébként belső tartást tekintve mi, az örökké nyafogó, megsebzett nép példát vehetnénk róluk.
De mindegy, mielőtt még eljutnánk a Beavatásig, elmegyek aludni. Várnak. Ti meg nézzétek a képeket.
..::efzé::..
