(Gubics Péter fotója / Photo made by Peter Gubics)
szerda, május 02, 2007
And the Man creates it for God...És az Ember teremté az Istennek...
(Gubics Péter fotója / Photo made by Peter Gubics)
Itt volt május elseje /Az 1000. bejegyzés/
Énekszó és tánc megvolt, has-, nép-, kánkán-, és ki tudja, milyen előtagokkal ízlés szerint bővítve, köszönöm, Mariska, kipipálhassuk.
Azt gondolom, hogy minden magyar településre kell legalább egy majorette-csoport. Meg azt is gondolom, hogy a NOX együttes nagyon beletrafált a pedagógusok ízlésébe, hiszen nincs olyan műsortípus, amibe ne férne el ez a kicsit magyaros, kicsit szintetikus műhazaszeretet. (Ezúton gratulálok a menedzsernek.)
Május elsejében az a jó, hogy nem sok köze van bármilyen nemzeti sorstörténéshez, évfordulóhoz; lehet ünnepelni, részegedni, miegymás. A nap már szépen süt, az idő kivirágzik, és ugye a legtöbb magyar mindig a kockázatok nélküli mellékhatásokat szereti - azaz bulizik - magyarul: iszik, ha lehet. Még nem keresi olyan görcsösen az alkalmat, mint az oroszok és az ukránok, de jó úton halad, meg kell mondjuk.
Feltolulnak a régi emlékek, a sör sörnek látszik, a virsli virslinek. A nép, az istenadta nép szórakozni vágyik. Bármit elétolnak, megeszi. Ha ingyen van. Pénzért nem kér kultúrát. Az a baj, hogy lassan ingyen sem azt kap - giccset annál inkább. A szervezők döntenek úgy, hogy ez mindenkinek jó lesz, összekavarodik a kereslet és a kínálat - mindenre van kereslet, amit kínálnak. Kit érdekel, ki van a színpadon - mintha egy szép, magas falat húznánk fel az igények és "nesze, ez van, egyétek!" közé.
Lehet, hogy túl sokat láttam?
Faragó Zoltán
Azt gondolom, hogy minden magyar településre kell legalább egy majorette-csoport. Meg azt is gondolom, hogy a NOX együttes nagyon beletrafált a pedagógusok ízlésébe, hiszen nincs olyan műsortípus, amibe ne férne el ez a kicsit magyaros, kicsit szintetikus műhazaszeretet. (Ezúton gratulálok a menedzsernek.)
Május elsejében az a jó, hogy nem sok köze van bármilyen nemzeti sorstörténéshez, évfordulóhoz; lehet ünnepelni, részegedni, miegymás. A nap már szépen süt, az idő kivirágzik, és ugye a legtöbb magyar mindig a kockázatok nélküli mellékhatásokat szereti - azaz bulizik - magyarul: iszik, ha lehet. Még nem keresi olyan görcsösen az alkalmat, mint az oroszok és az ukránok, de jó úton halad, meg kell mondjuk.
Feltolulnak a régi emlékek, a sör sörnek látszik, a virsli virslinek. A nép, az istenadta nép szórakozni vágyik. Bármit elétolnak, megeszi. Ha ingyen van. Pénzért nem kér kultúrát. Az a baj, hogy lassan ingyen sem azt kap - giccset annál inkább. A szervezők döntenek úgy, hogy ez mindenkinek jó lesz, összekavarodik a kereslet és a kínálat - mindenre van kereslet, amit kínálnak. Kit érdekel, ki van a színpadon - mintha egy szép, magas falat húznánk fel az igények és "nesze, ez van, egyétek!" közé.
Lehet, hogy túl sokat láttam?
Faragó Zoltán
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
