efzé: Térjünk vissza egy kicsit az írásra. Még mindig a monoton tevékenységek közben (futás, gyaloglás) jutnak eszedbe a legjobb verssorok?
Ákos: Igen, az ember szórakoztatja magát egy tempóval és ebből zene kezd lenni. Vízipólóztam kölyökkoromban és ilyen víizi ember vagyok, tehát a futásra nagyon nehéz rávennem magamat.Mondjuk, lassan már egy éve az uszodában sem láttak, nem tudom miért mondom. Nagyon sokáig rendszeresen jártam, csak egyszerűen az elfoglaltságaim nem teszik lehetővé azt a fajta rendszerességet, amit én szeretnék. Hosszú évekig, tavaly őszig eljártam az uszodába és akkor olyan 2000 métert úsztam le 30-35 perc alatt, tehát elég erőltetett tempóban és annak van egy muzsikája, hogy az ember úszik, dudorászik, mötyörög, zotyorog, buborog.És írtam így számot, jutott eszembe dallam egy jó monoton tempótól, attól, hogy valamit csináltam, de ez csak egyetlen módszer. Az ember úgy vadássza az ihletet, mindenhol, kézen-közön próbálja. Abban a létezésben, ami nekem részemül jutott, az a legérdekesebb, legkiszolgáltatottabb mozzanat, hogy nem tudod indukálni azt, hogy kedved legyen írni, vagy ihleted legyen írni. Az ihlet hol jön, hol meg nem jön. Hol állandóan napi 24 órában hosszú-hosszú napokig rajtad van, hol napokig teljesen tehetségtelen vagy.
efzé: Mi az, ami állandó a napjaidban? Mi az, amihez minden nap ragaszkodsz? Persze,a felkelésen, lefekvésen kívül…
Ákos: Lehet hogy ilyen Grál-lovagos kép alakult ki rólam…Hosszú ideig nagyon fontos volt, hogy minden nap én meséljek a Marci fiamnak, elsőszülött gyermekemnek, de nagyobb, intenzívebb munkák, turnék idején ez sem jön össze. Nem annyira rózsás a kép, mint ahogy én esetleg igyekeztem ezt lefesteni magamról. Anna, a lányom 2 éves, ő most kezd élni, tehát úgy nagyjából tud figyelni egy nagyon rövid ideig, már érdemes neki mesélni. Eddig még álomba cumizta magát, szóval nem volt ilyen igény, de most lehet, hogy újra elkezdek majd mesélni… Az igazság az, hogy igyekszem jó apa lenni, meg igyekszem jó ember lenni, meg tisztességgel élni az életemet, de ez nem azt jelenti, hogy valóban maradéktalanul jó és tisztességes az ember. Ha ilyen kép alakult ki rólam, az nagyon hízelgő, de nem igazi, úgyhogy oszlatnám ezeket a tévhiteket. Nagyon törekszem arra, hogy tisztességesen lássam el az összes feladatomat, és egyáltalán nem vonz az, hogy nagy ember legyek, mert szoktak ezzel vádolni. Csak az vonz, hogy jó ember legyek, bármennyire is korszerűtlen ez a gondolat, s ez vannak napok, hogy sikerül, és vannak hetek, hogy egyáltalán nem sikerül. És ekkor az ember rosszul érzi magát a bőrében.
(folyt. köv.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése