péntek, február 23, 2007

Bukarest, Bukarest, de csodás...

Kedves naplóm,

Itt a messzi távolban nem történnek olyan nagy és fontos dolgok, mint a hevesi megyegyűlésben. Itt csak élőben lehet végignézni az erkélyről kitekintve, ahogy a román autóstársadalom törzsfejlődik. Azaz amikor egy nagy fekete BMW elé sárga Dacia taxi hajt, a BMW-ből szeliden kipattanó maffiózó kinézetű polgártársak akarnak revansot venni, de mire előkerül a baseballütő, és betörik a taxi szélvédője, a taxis az első ütés után padlógázzal húzza el a csikot. A szerencse, hogy ezt végig figyelemmel kisérhesse, ugyan Laczházi kollégát érte, de én is megelégszem azon majdnem-balesetek, forgalommal szemben elinduló buszok és mindent letúró böszme nagy (bocs, Feri) terepjárók látványával, amelyet valóban premier pláne tekinthettem meg. A járdán közlekedő-parkoló autótömegek már meg sem lepnek.

Egyébiránt már megtanultunk románul vezetni, csikorgunk, dudálunk, rázzuk az öklünket, kihajolunk az ablakon, és fenyegetőzünk a keresztyéni megbocsátás jegyében. Minden reggel eljátsszuk a hülye turistát, túlélünk minden zebrán átkelést (öt-hat sáv meg se kottyan), ülünk a dugóban két-három órát...elparkolgatunk a járda közepén, tényleg, annyira bennszülöttek lettünk 3 nap alatt, hogy már csak a Steaua-rajongás hiányzik. (Numai Dinamo!!!)

Ma megtekintettük a helyi Diadalivet, kicsit kisebb, kicsit szakadt a román zászló a közepén, de mégis a miénk. Aztán irány a Sajtópalota, amely egy extra csúf szovjet tipusú randaság. Megvolt a Népek Palotája is, és majdnem csináltam egy fotót a román Titkosszolgálat épülete előtti „Tilos a fotózás!”-tábláról, de azért mégsem. Ki tudja, jobb a szekuritáte. Azaz a biztonság.

Holnap a város szélére indulunk, a cigánygettóba, tehát ha nincs bejegyzés estig, gyújtsatok meg egy gyertyát érettünk.

Nincsenek megjegyzések: