Dologidő

Ül az ember az autóban, végzi a dolgát, járja a várost. Miközben rutinból kikerüli a kánikula okozta legfrissebb koccanásokat, szól a rádió, indul a hírek.

Hallgatja. És csak hallgat.

Azt ugyan nem tudni, pontosan merre is dübörög tovább a gazdaság, mert a döntéshozók és az ellenzék egyik fele nyaral, a másik fele pedig - valószínűleg - a nagy hőségtől beszámíthatatlan. Vagy legalábbis úgy viselkedik. Mert van azért abban valami furcsa, ahogy a gazdasági csőd emlegetésével párhuzamban évtizedes politikai toposzok dőlnek be.

Jobboldali főpolgármester-jelölt köti az ebet a karóhoz, hogy ő csak akkor vállalja, ha elkészül a 4-es metró. Épülőben az M0-ás körgyűrű, talán valahogy sikerült meggyőzni a civil front harcosait. A nagy pártokban vezéregyéniségek kapnak alulról jövő kritikát, itt épp Karsai József ex-búzaégető förmed rá Bajnai Gordon ex-privatizátorra, és emberhalállal vádolja.

Amott meg Orbán Viktor élharcosnak rója fel a kampány vélt hibáit néhány nagynevű konzervatív fegyverhordozó. Illetve páran közülük levelet írnak a problémáról. Aztán van, aki elhatárolódik, van, aki már nem úgy gondolja.

Itt járt az amerikai elnök, énekszó és tánc köszöntötte. Többen kértek tőle valamit, de azt nem teljesítette. Többek szerint viszont ő kért valamit, még nem tudjuk, megígértük-e, és megkapja-e. Hogy mit? Azt végképp nem tudjuk. De talán kiderül.

Közben a kormánykoalíció kékebbik részének nem szóltak, hogy nem az ő országuk jön el per pillanat, változik ez-az adóügyileg. ( Bemondta a rádió. Bár ők nem hallgatták. )

A zöldeket épp nem is látni, talán ők egy táborba mentek. (egy saját zászlóval) A sportrajongó politikusok egyik fele a focivébén szurkol, a másik fele meg a Margitszigeten. Hogy legyen hol szurkolni. Mert ott még javában folyik a szurok, ömlik a beton, állnak az állványok, ahol lassan úszni kellene.

Az időjárás azonban következetes: ahogy az elvárható ilyenkor, gyártja az uborkaszezonnak megfelelő hőmérsékletet. Teszi a dolgát. Tudja a dolgát.


-efzé-