csütörtök, február 22, 2007
Buna Ziua, Romania!
Mindenki hozzon magaval meg egy ekezetet! Ej, itt meg a felkialtojel is mashol van, de nem ez az egyetlen nehezsegunk.
(Na jó, félre a tréfával, Kopernikusz óta ismerjük a billentyűzet-váltást.)
Szóval, van egy kis feeling abban, amikor az ember hajnal kettőkor érkezik meg a magyar-román határra. A magyar határőr fel se néz a Blikkből, a román viszont –mivel amúgy magyar – kötözködik. “Hová lesz az út, uraim?” – igy a kérdés, a válasz: hát Bukarestbe. Abszolút nem tűnhettünk dealereknek, egyes-egyedül a nagy éjszakában. Aztán továbbenged, mi pedig robogunk (harminccal) tovább az első Romániába eljutott Suzukival, át a nappal is vendégcsalogató pár tiz határmenti falun. És most, hogy egy fia közvilágitás sincsen bennük, még nagyobb a varázs, a sötétben
Egyébiránt már a határállomásra sikerült - a határőrökön kivül csak románul beszélő románokat delegálni, úgyhogy egy mókás matricavásárlás után úgy döntünk, hogy reggelig nem váltunk sehol semmit, amig nem nyit ki valami európai szinvonalú (ééééérted) bank.
Ez a pillanat Vajdahunyadon jön el, előtte egy óra alvás a kocsiban Magos Déva vára alatt – látszólag jó az épitőanyag, jelentem, csak az alatta mindent ellepő putrik állnak omlásra.
A bank után irány tovább, a közlekedés brutális, de ekkor meglátjuk a város határán épülő romapalotákat. Néhány bátortalan fotó után közelebb megyünk, miután lekanyarodunk, egy szelid bennszülött cigányasszony jótékonyan figyelmeztet bennünket, hogy az átkon túl fizikai bántódásunk is lehet, ha netán egy tévének forgatunk. Mivel úgyis csak fotómasina van a kezünkben, négy nyelven tagadjuk egyszerre, hogy “áááá, méghogy mi tévések? Privát, privát…!” – és tovább andalgunk Románia közepe felé.
A belső román falvakba érve mindenki a lócáján ül a ház előtt. Első pillantásra úgy tűnik, itt mindenki sepregetésből keresi a kenyerét., mert mindenki sepreget. Rácsodálkozunk a városok közlekedésére, a friss uniós tagként
Ipartelepekre gerjedő botcsinálta fotósként is ráununk a hatalmas, rozsdás “ipartemetőkre”. Irány Bukarest, a GPS optimista, ő nem lát ki az ablakon, és nem idegeskedik
Aztán a 20 óra vezetés után 15 óra alvás, hogy nappal is ki merjünk nézni a nyolcadik emeletről a városra, amely egészen tűrhető. De ezt majd egy másik bejegyzésben.
szombat, február 17, 2007
Kresz, Géza!
Ha úgy érzed, hogy Budapesten nehéz vezetni, akkor szánj pár percet erre a webkamerára..
péntek, február 16, 2007
Kockázati tényező
szerda, február 14, 2007
A Nagy Vizit
hétfő, február 05, 2007
szombat, február 03, 2007
Megszűnhet a Legyen Ön is Milliomos?
Információink szerint hamarosan leveszi műsoráról az RTL Klub Vágó István kvízét, bár a csatorna hivatalosan ezt nem erősítette meg. Az ok: Vágó István már jó előre retteg egy játékostól, az eddig a média számára ismeretlen, ám rendkívül felkészült és eltökélt Borbándi Eriktől. Ha Vágó nem vállalja a megmérettetést, egyes hírek szerint Borbándi akár a műsorvezető helyét is megörökölheti. A kvíz 2000. február 29-én indult az RTL Klubon, akadt pár féléves szünete (a Való Világ-ok küldték pihenőre), és egészen tavaly márciusig kellett várni arra, hogy valaki elvigye a főnyereményt, a negyvenmillió forintot. Médiaberkeken belül régóta nyílt titok, hogy Borbándi szereplésére 80 millió forintos főnyereménnyel készülnek, sőt: a műsor eddigi történetében lesz bónusznyeremény, egy aranyozott Renault Clio is. A csatorna rekordnézettségre készül, az ominózus adásért a BBC, a CNN és a Reuters is bejelentkezett. Egyes tervek szerint műholdas technikával az amerikai űrhajósok is élőben nézhetik az igen izgalmasnak ígérkező kvízműsort.
| |
Az RTL Klub programigazgatója nem kívánta megerősíteni híreinket: "A Borbándi Erikkel forgatott adásig biztosan lesz Legyen Ön is Milliomos a csatorna képernyőjén, a többi még bizonytalan. Vágó Istvánt életében először bizonytalanította el játékos - kommentálta értesüléseinket Kolosi Péter.
szerda, január 31, 2007
kedd, január 30, 2007
hétfő, január 29, 2007
Széljegyzet
Igaz, hogy a környező országokban talán mindenhol jó előre látták, de mi nem. Egy hete bezzeg, amikor feleekkora szellők lengedeztek, volt minden előszél: piros jelzés, ikszedik fokozatú világvége-várás, augusztushúsz, augusztushúsz!. Hogy majd most nagyon, életveszélyesen, négy lovas, négyfelől, Szodoma, Gomorra, mindenki csomagoljon, bárkára.
Erre itt ez a kis lopakodó, előrejelzetlen, alantas. Ez itt nagyon bedurvult. Öt sebesült eddig, repülő háztetők, orkán, satöbbi. Rutinos tévémeteorológus ébred kocogó ablaküvegre, vibráló redőnyre, nahát, vihar van? Megint egy rossz előrejelzés, megint nem sikerült beletrafálni, de legközelebb biztosan, becsszó. Horoszkóp-pontosságú űrtechnika, műholddal támogatott fejetlenség.
És ahogy a tévémeteorológus felébred, kitekint az ablakán, belészánt a gondolat: ma vajon milyen idő lesz? Tippeljenek, kedves nézőink, mi is azt szoktuk. Néha bejön.
Faragó Zoltán
















































