Diákmunkások

„-Sajtóanyagot hoztatok?
-Az mi?
-Hát…papír, amin van írás?
-Nem.
-Akkor ezt elvihetem a végén, ami a kezedben van?”

A fenti párbeszéd a távirati iroda munkatársa, és a Gyöngyösön frissen megalakult egyik baloldali ifjúsági szervezet összes tagsága között zajlott le a Fő téren.

Az összes tagság pontosan három főt takar, de hozzátették: „ a negyedik tag is belép nemsokára”. Meg azt is, önkritikusan, hogy „minden kezdet nehéz.”

Le a globalizációval, éljen a létbiztonság, satöbbi, satöbbi - ez a blog nem lesz politikai lózungok színhelye, annyi szent, úgyhogy ugorjunk. Arra a kérdésemre, hogy mi volt a jó az előző rendszerben, jönnek a kicsit bizonytalan válaszok a nagy anyapárt útmutatásaival egyetemesen összehangolva: „például volt jövő…volt lakás….”. Persze, árnyalják a képet: „ az nem volt jó, hogy zárva voltak a határok.”

Aztán kicsit belebonyolódnak a pártmozgalomba. Szó szerint bonyolódnak, hiszen az alapok valahol nagyon-nagyon össze vannak kavarodva bennük; innen-onnan hallott-felmarkolt szófoszlányok hallatszanak ki a jövőt illető elképzeléseikből. Egyszerre vicces és ironikus a helyzet valahol, de jól jelzi, hogy a fiatalok generációja kissé elveszett a mindennapos jelmondat-káoszban, amely a médiából árad. (Abból a médiából, amely jelen fiatalok szerint mindent elhallgat.)

Sebaj, vakáció van. Ráérnek. És hétfőn benne lesznek a tévében.

..::efzé::..