Széljegyzet

Fúj. Méghozzá minden előzetes figyelmeztetés nélkül. Se szó, se beszéd; ma reggel tanácstalan aignerszilárdok, patakiziták és gaálnoémik tárták szét kezüket széltében-hosszában, hogy vigyázat, nagy a svung, mindenki vigyázzon az utakon. Nem láttuk, nem ér, ez övön aluli volt, de mégis. Ne parkoljanak letörni vágyó fa alá, fogják meg a nagyi kezét, nehogy elvigye a szél, (ha már úgyis csirkelábon edzett versenysúllyal közlekedik szegény), ne igyanak mosatlan gyümölcslevet.

Igaz, hogy a környező országokban talán mindenhol jó előre látták, de mi nem. Egy hete bezzeg, amikor feleekkora szellők lengedeztek, volt minden előszél: piros jelzés, ikszedik fokozatú világvége-várás, augusztushúsz, augusztushúsz!. Hogy majd most nagyon, életveszélyesen, négy lovas, négyfelől, Szodoma, Gomorra, mindenki csomagoljon, bárkára.

Erre itt ez a kis lopakodó, előrejelzetlen, alantas. Ez itt nagyon bedurvult. Öt sebesült eddig, repülő háztetők, orkán, satöbbi. Rutinos tévémeteorológus ébred kocogó ablaküvegre, vibráló redőnyre, nahát, vihar van? Megint egy rossz előrejelzés, megint nem sikerült beletrafálni, de legközelebb biztosan, becsszó. Horoszkóp-pontosságú űrtechnika, műholddal támogatott fejetlenség.

És ahogy a tévémeteorológus felébred, kitekint az ablakán, belészánt a gondolat: ma vajon milyen idő lesz? Tippeljenek, kedves nézőink, mi is azt szoktuk. Néha bejön.

Faragó Zoltán